– Kedden este fél 7-től a szentmise után Biblia órát tartunk a plébánián. Témája: Isten háza, a templom.
– Jövő vasárnap, november 16-án, tartjuk a Szt. Erzsébet napi Caritas gyűjtést. A perselyt tehát átadjuk a Caritasnak, akik az idei gyűjtést az egyedülálló idősek gondozására fordítják.
-A Püspökség a következő közleményt adta ki az Egyházból kilépők ügyében:
A Püspökség nagyjából kéthavonta kap Németországból egy postai küldeményt, amelyben 20–30 tőlünk elszármazott személy egyházból való kilépéséről értesítenek.
Németországban az egyház és az állam között kötött konkordátum értelmében az állami adóhatóság szedi be az egyházadót, automatikusan lefogva a fizetésekből és továbbítva az illető adózó személy egyházához. Amennyiben az adózó személy egy nyilatkozatot tesz, hogy ő nem tartozik egyetlen egyházhoz sem, akkor mentesül az egyházadó levonásától, illetve annak egy részét „megspórolja” magának. Az adóhatóság aztán továbbítja ezeket a kilépési nyilatkozatokat az egyes egyházak központi anyakönyvi hivatalába. Ebből adódik, hogy a kilépőket senki nem ismerteti arról, hogy ez a kilépési nyilatkozatuk milyen egyházjogi következményekkel jár.
A nyilatkozat útján való formális kilépés azt jelenti, hogy az illető az egyházzal való közösségét szakítja meg, arról mond le. Az egyháztagság ugyanis a keresztségből adódik, és azt „felbontani” sohasem lehet, mert Isten sohasem vonja vissza, hogy a keresztségben valakit gyermekévé fogadott.
Az egyházzal való közösség megszakítása viszont a keresztény embert megillető jogok egész sorának elvesztését vonja maga után. A legfőbb jogvesztések, hogy a kilépési nyilatkozat dátumától kezdve nem gyónhat és nem áldozhat, nem lehet keresztszülő, sem bérmaszülő, sőt még gyermeke keresztelését sem kérheti, mert ő már nem jelent biztosítékot a gyermek vallásos nevelésére. Semmilyen egyházi tisztséget sem kaphat: nem lehet egyháztanácsos, sem lektor (felolvasó), sem akolitus (rendkívüli áldoztató).
Amennyiben megváltozik az álláspontja, visszatérhet az egyházzal való közösségbe egy visszatérő nyilatkozattal, amelyet ugyanazon a hivatali úton kell tennie, mint amelyen a kilépési nyilatkozatot tette.
Kérem a kedves Híveket, alkalomadtán beszéljenek erről a külföldre került rokonoknak, ismerősöknek, hogy ne itthon kelljen meglepődniük, amikor valamit megtagad tőlük a plébános. Gondolkodjanak el hosszútávon az egyházhoz tartozásukról, hiszen a kilépéssel nem kis dolgot „visznek vásárra”. A hit sohasem volt, és ma sem tekinthető magánügynek. Szent Ciprián vértanú püspök az egyházüldözések idején mondta: „Nem lehet Isten Atyja annak, akinek nem Anyja az Egyház”. Ezt a ragaszkodását ő nem a pénzével, hanem a vérével pecsételte meg.