„Nagy örömöt mondok nektek, megszületett a Megváltó Dávid városában” – hirdette az első Karácsony éjszakáján az angyal a pásztoroknak. Karácsony az öröm ünnepe. Hogy ez az öröm érzékelhetőbbé váljon ajándékoz-ni szoktunk – annak emlékére, hogy Isten számunkra a legnagyobbat ajándékozta: Jézus személyében saját magát. Ebben az ajándékozási lázban ne feledkezzünk meg arról, hogy Isten az, aki megajándékozott minket. Milyen ajándékot is hozott nekünk az az éjszaka?
Karácsony elhozta nekünk a csend mélységét. Csendben született a Megváltó. Csak Mária és József volt ott. Távol a világ zajától, az éjszaka csöndjében született meg. Találó az ének: Csendes éj, szentséges éj. A világ békéjének csendjében született, hiszen akkor a sokat háborúskodó Római birodalomban béke volt, csend volt. Csend volt Józsefnek és Máriának a szívében, mert bár sok helyről kiutasították őket, tudták azt, hogy minden Isten akarata szerint történik. Csendre, nyugalomra vágyik a mai túlhajszolt, agyonzaklatott vagy éppenséggel elkeseredett ember. Idegeit felőrlik a gépek búgása, a forgalom zaja, a szórakoztató helyek lármája, a békétlen családi élet durva hangja, a gyűlöletnek átkos zaja, vagy a fegyverek ropogása. A betlehemi éjszaka csendje arra inti a világot, hogy keresse és szeresse a csendet. A csend ajándék. Csak a lélek csendjébe menekülő ember tudja felismerni életének értelmét, célját és természetesen helyét ebben az életben. A csend tudja békéssé tenni a válságos családok életét. Úgy ahogyan csendben nyílik a rózsa, csendben érik a gabona, csendben találkozhatunk Istennel. Karácsony éjszakája az Istennel való találkozás éjszakája
Karácsony másik nagy ajándéka a Fény. A betlehemi barlang körül kigyúlt a pásztorok tüze, a bölcseket a betlehemi csillag fénye vezette a barlanghoz. Megszületett az igazi Fény, a nemzetek világossága, ahogyan azt az öreg Simeon jövendölte: „Őt adtad számunkra csodájára minden népnek, hogy fényeskedjék, mint választott néped dicsősége.” Minden élőlénynek fényre van szüksége. Fény nélkül elsorvad az élet. Fényre van szükségünk mindennapi életünkben: a villany fényére, jelzőlámpák fényére, mások életének fényére. Sajnos, vannak megtévesztő fények is: az éjszaka csábító, mámorító fényei, a háborúk tüzének fényei. Ezek veszélyt hordanak magukban, mert hamis fények. Nem hordják magukban sem Karácsony éjszakájának tiszta, örömteli fényét, sem Krisztus tanításának fényét. Jézus mondja: „én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben.” A világosság gyermekei vagyunk mi magunk is. Világítsunk, adjunk fényt, mint Jézus tette.
Karácsony ajándéka maga az ünnep. Ünnepelhetünk. Az ünnep mindig valami mást jelent a megszokottnál. A karácsonyi ünnepek másabbak a többi ünnepnél. Meghittebben, bensőségesebben tudunk ünnepelni. Ilyenkor még olyanok is elmennek a templomba, akik máskor nem. Mert érzik ennek az ünnepnek a hívását. Érzik, hogy nem lehet üres lélekkel ünnepelni. Úgy ahogy ajándékozni sem lehet igazán, csak ha szeretetből tesszük. A kötelező, ajándéknak nincs meg az igazi értéke, csak annak, amit szeretetből adunk.
A kirakatok csillogása, a köztereken feldíszített fenyőfák, mind mind az ünnepre akarnak hangolni. Igazán ünnepelni azonban csak a lélek tud. Szinte közhelynek számít, ha azt mondjuk, hogy a Karácsony a szeretet, a család ünnepe. Nem válik azonban azzá akkor, ha a lélek ünnepévé tesszük. Ha ünnep van a lelkedben, tudsz ünnepelni szeretetben, tudod a családban ünneppé tenni a Karácsonyt. Szép Karácsonyt és boldog új esztendőt!